| | Ezen a tablón azt a törekvést szemléltetem ahogyan a krokirajzolástól a karikatúráig eljutottam. Főiskolai előadások unalmas perceiben kéznél volt a toll és papír, témát az évfolyamtársak és az előadók szolgáltatták. Ösztönszerűleg firkálgatva döbbentem rá, hogy a kusza vonalakból karakterek,személyiségek kezdenek kibontakozni. Végül az egyik, képen is szereplő személy tanácsolta hogy rajzoljak karikatúrákat. Ehhez az a lelkiállapot szükségeltetik amikor az alkotó egyszerre koncentrált és ugyanakkor laza, tehát egyfajta lebegő állapot.
Az összeállítás bal alsó sarkában a három pár rajz mutatja, miként vált a vázlat valódi karikatúrává (olaszul caricare: túlozni). A jobb alsó figura már az igazi, ami csak akkor sikerül ha az ember nem figyel és az is csak évente egyszer. A dolog lényege, hogy azt a jellegzetességet, ami eltér az átlagtól, ugyanabba az irányban továbbviszem. Gyakorlatban: ha egy szabályos arcot veszek, pl.egy fotómodellt, ehhez képest valakinek kisebb az orra akkor még kisebbre, ha nagyobb akkor még nagyobbra rajzolom, nagyon leegyszerűsítve. Ha a többi részletnél is így járok el, összeáll a kívánt karikatúra.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése